Szemerédi Magda

Jelenünk a múlt függvénye
Tudományos tanácskozás Tóthfaluban

A házigazda, Utasi Jenő atya üdvözlő szavai után Hódi Sándor, a Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet vezetője vette át a szót azon a tudományos tanácskozáson, melynek témája Volt egyszer egy ország, Jugoszlávia létrehozása és széthullása.

A tóthfalusi plébánia körül kialakult szellemi műhely adott otthont a hét végén annak a nívós, adatokkal alátámasztott eszmecserének, mely egészében megvilágítja szellemileg leszegényedett jelenünk történelmi okait.

Hódi Sándor egy rögeszme csúfos bukásáról szólt, melynek folyamatával a történészek még, a politikusok már nem hajlandók foglalkozni. A Trianon után összetákolt országok közös sorsra jutottak. Egyaránt jellemző rájuk a kettős mérce, az egyik nép uralomvágya a többi felett, az autonómia gondolatának hisztérikus elvetése.

Jeszenszky Géza Magyarország volt amerikai nagykövete az Antall-kormány külügyminisztere:

- Nem hiszek a történelmi determinizmusban. A balsorsban. Az Antall-kormány 1990-ben nem gondolta, hogy a világot meg tudja változtatni, de bízott a reálpolitikában és a lehetőségek kiaknázásában. Ezért vállalta fel a 15 milliós magyarság gondját. Jugoszlávia kudarcának az oka? A homogén nemzetállam fikciója. Tito megkísérelte letörni ezt a jelenséget, de halála után bekövetkezett a szerbség egyeduralomra való törekvése, ami végül is a széthulláshoz vezetett. Az autonómia jelenti a megoldást a világ számára, és az Európai Unión belül is. A népek megbékélése, a decentralizáció.

Major Nándor szerint Milošević rosszul mérte fel a helyzetet. Arra számított, hogy Amerika az egységes országot mindenáron támogatja, elnézi az erőszakot is. Megszüntette az autonómiák funkcióit. De 1990-ben a többi köztársaság megejtette a többpárti választásokat. A belgrádi központ pedig magára maradt, az erőpolitikára alapozott, ami tudjuk, mit eredményezett.

Dr. Sajti Enikő magyarországi történész elsősorban a vajdasági magyarság sorsát vizsgálva mérlegelte az első és második délszláv állam történetét.

- A jelen problémáinak fényében látjuk a múltat -  mondta. - Észleljük a nagyformátumú kisebbségi politikusok hiányát, ami egyúttal a felvilágosult középréteg hiányára vezethető vissza. A 20-as években erről a vidékről 44 000 embert utasítottak ki. Aki nem tett hűségesküt vagy szerb nyelvvizsgát, azt azonnal elbocsátották állásából. Zomborból 58 tisztviselőt átdobtak a határon, fölszámolták a magyar bankokat, 1500 vasutast bocsátottak el. Szinte megsemmisült a magyar középosztály. Az új Jugoszlávia 84 800 főt utasított ki. Egyes, nem végleges adatok szerint mintegy 40 000 magyart likvidáltak. Az 1832 tanítóból 1948 után mindössze 600-an maradtak. Zömmel csak a szakmunkások és a földművesek tudtak megkapaszkodni.

Varga Imre a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa mint hivatásos diplomata szólt az egybegyűltekhez. Véleménye szerint a szétesés egyik oka a nemzeti kérdések megoldatlansága volt. Fokozatosság, türelem, kiegyezés a helyi elittel - szerinte ez a járható út. Magyarország jelenlegi kormányzata fokozza munkáját a nemzetközi szervezetekben, valamint legfontosabb törekvései közé tartozik a szomszédos országokkal való jó viszony kialakítása.

A hozzászólók, Balla Lajos, Kanizsa polgármestere az aktuális belpolitikai eseményekről számolt be, Matuska Márton pedig összegzésként - a kutató szemszögéből - rámutatott, milyen elképesztően keveset tudunk magunkról. Egy emberöltő alatt kétszer is lefejezték az itt élő magyarság szellemi vezetőit. Most már a puszta fönnmaradásunkért kell szívós küzdelmet folytatnunk, Julianus barát mozgalmához hasonlóan.

Nagyon sok függ az anyaország stratégiájától, az anyagi és szellemi tőke beáramlásától. Ez az, ami lényegesen befolyásolja a jövőnket.

                       (Magyar Szó, Újvidék, 2003. jún.26.)