Balogh Tibor

Teljesebbé tenni*

A tudományos tanácskozás gazdag anyagából egyetlen motívumot emelek ki, ehhez fűzök néhány megjegyzést, s némi javaslat-forgáccsal szolgálok.

Tervként - remélem nem kivihetetlenként - említtetett: a magyar nyelvű képzés perfektté tételét szolgálandó került nemrég szóba - létesüljön Szabadkán magyarul okító egyetem. Ezzel a központilag definiált iskoláztatás hiánytalanul szolgálhatná egy kisebbség jogos érdekeit, elégíthetné ki ilyetén vágyait.

Ha meggondoljuk: mit kínálhatunk fel az ottani magyarságnak - a realitás univerzumát nem magunk mögött hagyva -, be kell látnunk, jószerivel csak a kultúra, a tudomány különös magyar vívmányait. Azokat, amelyek jó néhánya nemzetközi porondon is sikerrel mérettetett már meg.

A jugoszláviai magyarság múltból sarjadó, téveszthetetlenül őket megillető eredményei szervülhetnének (magas szinten) Magyarország megfelelő kulturális-tudományos archetípusaival úgy, hogy provincializmustól mentes, elfogulatlan nyitottságnak adnák tanújelét.

Úgy ítélem meg: a hiposztazált szabadkai egyetem bölcsészettudományi karának egyik kardinális tanszéke lehetne „Az európai gondolkodás története” nevezetű. E jelzet ama mentalitástörténeti áttekintést kellene hogy megjelenítse-szimbolizálja, amely históriai-logikai fundáltsággal bírna. Leglényegesebb konstitu-ensei - szerintem - az alábbiak lehetnének:

- az európai gondolkodás fejlődésének főbb stációi, elsődleges tekintettel a filozófiai-pszichológiai-esztétikai szférára;

- a kultúra, a művészet színeváltozásai Európában;

- a tehetség kinevelésének pedagógiai-pszichológiai története, metodikai tablója;

- mit jelentett/jelent kisebbségnek lenni Európában;

- a szociális munka státusza, eredményei, fogyatékosságai Európában.

Mindezeket multidiszciplináris aspektusból lenne célszerű értelmezni. Az interpretáció során Európa azon tág kontextusként szerepelne, amelyet - a példák szintjén - a két terep (a magyarországi - és a jugoszláviai magyar) példaanyaga töltene meg leginkább elevenséggel, mobilizáló erővel.

Idővel természetesen bővülhetne a részdiszciplínák tartománya, indulásként azonban - azt hiszem - elegendő konzisztenciájúnak, koherensnek bizonyulna e tanszék teljesítménye. Bázisként kínálkoznék - nyilván más intézményekkel kiegészülve - a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara, ahol kísérletet tettünk/teszünk a jelzett attitűdű képzés realizálása érdekében. Hazai és külhoni - megfelelő szinten kvalifikált - oktatók adhatnának elő.

Anyagi és eszmei kulcsszerepet nyilvánvalóan az anyaországnak muszáj vállalnia saját jól felfogott érdekeire, egyszersmind a jugoszláviai magyarság igényeire való tekintettel. (A magyarországi-jugoszláviai támogatás mértéke persze konszenzushoz vezető tárgyalássorozat nyomán tisztázandó.) Érzékenységet nem sértve; az empatikus toleranciának a jegyében, igényfelmérés után, a kivitelezhetőséget józanul szem előtt tartva, európai szinten - többek között az előírt nyelvvizsgák abszolválását megkövetelve - akkreditáltatnék e tanszék.

Nagy szavak nélkül, az operacionalizálhatóság mezsgyéjén járva ennyi elképzelésem prológusa.

----------------

* Írásbeli hozzászólás