Balla Lajos-Laci

hozzászólása

Hölgyeim és uraim! Akkor, amikor megkaptam a meghívót, úgy döntöttem, hogy hozzászólok a témához, de az elmúlt három nap alatt történtek meggyőztek arról, hogy azt, amit mondani szerettem volna, nem szabad elmondanom.

Ugyanis három napig Belgrádban voltam. Sok minden történt, volt két nap parlamenti ülés is, ahol többek között a kamatmentes kölcsönök fölvételéről szóló törvényeket hoztuk meg. Tudjuk mindannyian, hogy a gazdasági helyzet olyan, amilyen, csak kamatmentes kölcsönökkel lehet biztosítani azt, hogy túléljük a következő fél évet. Nincs nyugdíjra pénz, nincs egészségügyre pénz, nincs az oktatásra pénz, és az Európai Unió mégis csak a zsebébe nyúlt és adott kamatmentes kölcsönt tízévi türelmi idővel. De nem ez a lényeg. Egész más történt. Először is engedjék meg az előzményeket. Körülbelül két évvel ezelőtt az államközösség, illetve a köztársaság vezetői, nagyhangúan jelentették be, hogy Szalonikiben minden megváltozik, Szalonikiben el fogják fogadni, Szalonikiben meg fogják jelentetni. Utána Nataša Mičić hirtelen bejelntette, hogy mégsem megy Szalonikibe. Ez idő alatt történt olyasmi, amiről a sajtó nem írt, ugyanis az Európa Bizottságnak a szakemberi bizony sűrűn-gyakran itt jártak. Ennyit erről.

De nem is ez a lényeg. Egy héttel ezelőtt bejelentette a Madridi Klub, hogy egy tanácskozást hív össze Belgrádba, mégpedig június 19-ére és június 20-ára. Kik vettek részt a tanácskozáson? Ez a lényeg, illetve hogy kik nem vettek részt rajta. Az összehívó, a Madridi Klub a három legjelentőseb tagját küldte el előadónak. Elévülhetetlen érdemekkel rendelkeznek mind a hárman. És kik azok, akik nem jöttek el, de meghívottak voltak? Tüntetően nem volt jelen Nataša Mičić asszony, a megbízott szerbiai elnök, valamint Zoran Živković szerbiai miniszterelnök. Úgyszintén nem volt jelen Filip Vujanović, a leendő montenegrói államelnök és Milan Đukanović montenegrói kormányfő. Mind a négyet meghívták. Erről a sajtó nem tájékoztatott semmit. Ez azért nagyon érdekes, mert mindemellett az egész tanácskozáson több volt a külföldi vendég, mint azok az államközösségi képviselők, akik meghívást kaptak és nem jöttek el. Csak a Polgári Szövetség, a Demokrata Párt és a VMSZ képviseletében voltunk jelen Szerbiából, illetve Montenegróból Milo Đukanović pártjának a képviselői. És jelen voltak hárman még a Szocialista Pártból is.

Csak a tényekre szeretnék szorítkozni. A tanácskozást Goran Svilanović, az államközösség külügyminisztere nyitotta meg. Az a külügyminiszter, aki körülbelül három hónappal ezelőtt esküt tett az államközösség mellett, amikor megválasztották miniszternek. Mivel nem vittem magnót, és nem is jegyzeteltem, így csak emlékezetből idézem föl, hogy körülbelül mit is mondott el. Olyasvalamit mondott a megnyitó beszédben, hogy elérkezett végre a pillanat, hogy Szerbia és Montenegró külön-külön megkezdjék az Európai Unióhoz való csatlakozásukat. Ennyit erről.

Jelen volt a montenegrói parlament mindhárom alelnöke, és egyikük, Vuković úr a következőket mondta: Szerbia és Montenegrói is nagyon régi történelmi hagyományokkal rendelkező nép és ország. Montenegró esetében ez azért is jellemző, mert több mint tíz évszázada van állami hagyománya, és eredendő állami szuverenitással és integritással rendelkezik. És utána jött a meglepetés a következő mondatával: Montenegró az államiságát meg is szerezte 1878-ban a Berlini kongresszuson Szerbiával együtt. Milyen eredendő ezeréves állami szuverenitás az, amit 1878-ban szerez meg? Erről nem akarok vitatkozni. Igaz, tette hozzá, demokratikus hagyományokkal nem nagyon rendelkeztünk, mert fölvilágosult monarchia volt, de már 1904-ben létrehoztuk az első alkotmányunkat. És utána Vuković úr hozzátette: 1918 után mind Szerbiától, mind Montenegrótól elvették az államiságot, és a szuverenitást és integritást Jugoszláviának adták, illetve a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak.

Ha mindkét – nevezzük - államnak a képviselője hivatkozik az eredendő szuverenitásra és integritásra, amit 1878-ban szereztek meg, akkor elő kell szedni az akkori dokumentumokat és akkori térképeket. Mert ha jól emlékszem az 1878-as Berlini Kongresszus döntésére, ott az hangzott el, hogy a Belgrádi Pasaluk megkapta az önállóságát. Ez azért is fontos, mert Montenegró akkoriban úgy volt állam, hogy Sandzsák mai montenegrói része nem tartozott hozzá. És ilyen folytonosságra hivatkozva próbálnak egy újabb államiságot bizonyítani önmaguknak, illetve a világnak, hát itt már eleve nagyon sok probléma van.

Nem kívánok ebből következtetéseket levonni. Nincs értelme, mert ezek szerint, függetlenül attól, hogy ezek a politikusok 2000 októbere után kerültek a hatalomra, átvették a balkáninak nevezett politizálást, és nem látják be, hogy az ellenállással, a szembenállással e pillanatban nem tudnak elérni semmit.  Nem látják be, hogy pont ennek a következménye az, hogy a szaloniki értekezleten szót sem fognak szólni erről a térségről.  Mindaddig, amíg nem jön meg a józan eszük ezeknek a politikusoknak, egyszerűen saját helyzetünkön rontunk.

Végül még egy mondatot Vuković úrtól, ezt most idézném: „1990-től a mai napig a volt Jugoszlávia utódállamai közül egyedül Montenegró és Szerbia nem tudta megszerezni az államiságát. Itt az ideje, hogy megszüntessük a széthullást, azzal, hogy mind Montenegró mind pedig Szerbia önálló állam lesz”. Ezt azért idéztem, mert megint bajok vannak. Valamikor fizika-kémia szakos tanár voltam, és azt tanították velem, hogy vannak alapvető természeti törvények. Az egyik ilyen alapvető törvény, hogy új minőség kialakulása csakis úgy jöhet létre, ha a régi minőség eltűnik. És nagyon egyszerű példával magyarázták számunkra mindig ezt. Ha vizet akarunk előállítani hidrogénből és oxigénből, ez csakis úgy következhet be, ha a hidrogén- és az oxigénmolekula is széthullik. Úgy gondolom, az alapvető természeti törvények a társadalomra is vonatkoztathatók. A mesterségesen létrehozott birodalmak soha nem lehetnek minőségek, ahhoz, hogy új minőség jöjjön belőlük létre, alapvető elemeikre kell széthullani. Éppen ezért a végén - örülök, hogy ilyen címet választott a szervező, mert én ezt a címet nem tudom múlt időben értelmezni.  Köszönöm szépen.