Vicei Károly

Trianonról felszabadultan

(Sajtóvisszhang)

A Széchenyi István Nemzeti Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet és a házigazda Logos Kiadó szervezésében szombaton délelőtt TRIANON témájára előadássorozat zajlott le, amelyben a délvidéki nemzeti értelmiség meghívottjai vettek részt, és dr. Hódi Sándor intézeti elnök mondott bevezetőt.

Dr. Hódi a kiszakított magyar nemzetrészek kollektív tudatát a megvert, megalázott gyermek dacos, (ám végül) önfeláldozó lelkületéhez hasonlította. A magyar (okkal, ok nélkül) bűntudatos, míg Amerika polgára (ugyancsak okkal, ok nélkül!) erőt, gőgöt, büszkeséget áraszt, lelkileg megtisztult, holott sokkal több vér tapad hazája történelméhez, gondoljunk csak a rabszolgatartó időkre, vagy az atombomba bevetésére...!

Elbukott szabadságharcainkon túl a legsúlyosabb csapásként ért bennünket az országot feldaraboló trianoni szerződés, abból ered máig tartó tudatzavarunk. A kiszolgáltatott nép megpróbál azonosulni elnyomójával, ami önfeladáshoz vezet. Nemzetféltés csak ritka, ünnepi szólamokban csillan meg, ám tettleg az elnyomó többséghez igazodunk. A kommunizmus hitvány embereket emelt hatalomba.

A magyarság sajátos kollektív tudata szerint veszélyes és haszontalan dolog magyarnak lenni, a nemzeti tartást sokszor „magyarok” törik le. A „vajdasági” magyarok élenjárók az emlékezetvesztésben; egyesek a megszállást felszabadulásnak, a népirtást testvériség-egységnek és Titót a legnagyobb magyarnak tartják.

Ám az új politikai széljárás most fordulatot hozhat, zárta bevezető szavait dr. Hódi, némi derűlátással.

Az őt követő négy előadó megmaradt a borúlátó hangnemnél.

A Magyar Élet hetilap Ausztráliából jött szerkesztője Trianont tudatos összeesküvésnek nevezte, melynek fenntartását szorgalmazza a mai Amerika s az elvbarát anyaországi hazaáruló hatalom.

Domonkos László történész közíró az önfeladást ecsetelte, lírai indulattal.

Gaál György tanár, aki állítólag egykor az üldözők oldalán hivatásból kezdett megismerkedni a szóban forgó témakörrel, arra emlékeztetett, hogy a szerbek a Monarchia alattvalóiként hozták (hozhatták!) létre a nemzeti intézményeiket, míg végül 1918-ban némi külső segédlettel „felszabadították” magukat.

Bakos József (szerk. megjegyzés: Bakos István), a Nemzeti Tankönyvkiadó határon túli felelőse bemutatta a kiszakított nemzetrészek fiataljainak tudati épülését szolgáló HAZA A MAGASBAN c. rövidesen megjelenő kiadványt. (A kétkötetes szép könyvet a Heti szerkesztősége is forgalmazni szándékozza).

Az előadásokat követően egyetlen kérdést intéztem Hódi Sándor stratégához:

A trianoni kérdések környékén mi változott meg, hisz sem a területszabdalóknak, sem a megjutalmazottaknak ma sem jut eszükbe magukba szállni... Miféle új szelek kavarognak, honnét...?!

Magunkból! Igazságérzetünk sugallatára végre egyszer félelem nélkül hagyjuk előtörni a panaszt és a számonkérést! Merjük felvetni, napirenden tartani, kitárgyalni a sérelmeket...! Tályogként felnyitni a sebet... Mert különben a bűn természete szerint titokban akar maradni.

(Zentai HETI, 35. szám, 2002. 09. 05.)