Szokolai Zsuzsa

Hiteles tanúk hiteles vallomása

A Széchenyi István Stratégiakutató és fejlesztési Intézet Tóthfaluban a Logos Grafikai Műhellyel együttműködve augusztus 31-én tanácskozást szervezett Trianon a magyarság tudatvilágában címmel, melyen bemutatásra került a Nyolcvan év kisebbségben című könyv is. A tanácskozást Utasi Jenő, a Logos igazgatója nyitotta meg és elmondta, hogy az összejövetel célja a múltbéli sokáig tabuként kezelt események megvilágítása, mert ma is a múlt függvényében élünk.

 Hódi Sándor előadást tartott Történelmi traumák a magyarság kollektív tudatában címmel. „A trianoni trauma pszichológiai következményei ott vannak életvitelünkben, karakterjegyeinkben, gondolatainkban, érzéseinkben. A nagy kataklizma utórezgéseit mindannyian ott érezzük zsigereinkben. Azok is, akik a sokkhatástól hisztériás tünetekbe menekültek: amnéziába estek, megnémultak, süketek és vakok lettek vagy félrebeszélnek. Ők kiváltképpen szerencsétlenek. A megváltozott történelmi körülmények új helyzetet teremtettek. Annyiban legalábbis, hogy hozzáfoghatunk a látlelet elkészítéséhez. A szellemi-tudati felépüléshez sok időre van szükség. A felépülés útján fontos lépést jelent a Trianon következményeivel való számvetés, ami voltaképpen az önmagunkkal való szembenézést jelenti. Tanácskozásunkkal, és az azt követő Nyolcvan év kisebbségben c. könyv bemutatójával, ehhez a számvetéshez, illetve önismeretünk elmélyítésével kívánunk hozzájárulni.” – mondta a pszichológus.

Csapó Endre, a Magyar Élet ausztráliai hetilap főszerkesztője a tanácskozáson felszólalásában hangsúlyozta, hogy békére és rendre van szükség a Kárpát-medencében és ennek a magyar nép az egyik letéteményese.

Domonkos László arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy teljesen igazságos határokat nem lehet húzni, de ez még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy etnikailag igazságosabb határokat lehetne kijelölni.

Dr. Gaál György a toleráns magatartást szorgalmazta, hogy átjárható, légies határok legyenek. „Arra törekedjünk, hogy nyugodt, békés légkörben, békességben éljünk, egymás jó érzését nem sértve és azt sem elítélni, hogy ki milyen nyelven beszél” – mondta a tanár úr. 

Bakos István Magyarországról jött, és előadásában Haza a magasban című legújabb tankönyv kéziratát mutatta be, amelyet magyar nemzetismereti tankönyvként jelentet meg a Nemzeti Tankönyvkiadó a napokban. A népismeretet, művészettörténetet, földrajzi- és honismeretet tartalmazó kiadvány átfogó ismeretet nyújt az elsősorban nyugati szórványban élő tanulóknak.

A Nyolcvan év kisebbségben című könyvet Hódi Éva, az egyik szerkesztő, a bírálóbizottság tagja mutatta be. A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa pályázatot hirdetett 2000-ben a millennium tiszteletére: „a pályázat kiírásával a kisebbségi sorban élők nemzeti önismeretét szeretné elmélyíteni. Összefoglaló igényű, a kisebbségi lét fontosabb jelenségeire, tendenciáira figyelő írásokat várunk. Kívánatos, hogy a pályamű személyi jellegű és családtörténeti vonatkozású legyen, s ölelje fel legalább három generáció életét” – jelent meg a pályázat szövegében.

A bírálóbizottsághoz 41 jelentkezés futott be, ebből egy levél volt, 40 pedig pályázat. Öt országból, 22 helyről, összesen 1. 300 oldal terjedelemben. A legfiatalabb pályázó akkor 13 éves volt, a kikindai Kiss Tivadar, a legidősebb 82 éves. A bírálóbizottság Kávai Annának ítélte az első díjat, második Szloboda János lett, harmadik F. Cirkl Zsuzsa.

A kötet részleteket közöl egyes pályamunkákból, de teljes terjedelemben is jelentek meg írások. Ágoston Mihály, a bírálóbizottság elnöke értékelésében így ír: „Egy ilyen többnyelvű környezetben a nyílt és a békés együttélésnek előfeltétele az elfojtott félelmek és az elhallgatott sérelmek mielőbbi föloldása és a kölcsönös megértés egymás iránt, amikor identitásuk (elsősorban anyanyelvi és anyanyelvű kultúránk) megtartására, sőt fejlesztésére törekszünk.”

Utóiratában a tanár úr a következőket írja: „A nyolcvan év ábrázolásához itt elsősorban nem a jó ecsetre és a gazdag palettára volt szükség, hanem a hiteles tanú hiteles vallomására. S mivel ez megvan, jelen van, ez majd az olvasót is megdöbbenti, és figyelmét leköti, megragadja úgy, hogy a kegyelet érzését és a történelmi okulást remélhetőleg ösztönösen is továbbítja az utókornak, de talán a bárhol élő többségieknek is.”

Figyelemre méltó Hódi Sándor történelmi visszatekintése az elmúlt 80 esztendőre: „Ám hiába a makacs hallgatás Trianonról, az első és második világháborút követő időszakról, az elmúlt nyolcvan esztendőben kialakult tabuk és mítoszok fölött eljárt az idő. Sok minden, amiről eddig csak szűk családi körben lehetett suttogva beszélni már része a kollektív emlékezetnek és közgondolkodásnak.” – jegyzi meg a szerkesztő.  

(Kikindai Újság, 2002. szeptember 6.)