Kovács NándorA magyarság helyzeteA tóthfalui plébánia idén átadott kollégiumi előadótermében tartotta meg tudományos tanácskozását a Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztő Intézet május 25-én A magyarság helyzete a XXI. században címmel. A kiváló szakelőadók helyzetelemző tanulmányaikban mutattak rá a problémákra, kérdésekre, amelyeknek megoldásához mielőbb meg kell találni a legmegfelelőbb módszert, hogy a huszonegyedik század kihívásainak ne szenvedő alanyai, hanem alakítói legyünk. A kiváló szakelőadók, dr. Hódi Sándor, dr. Pecze Ferenc, dr. Gereben Ferenc, dr. Egyed Albert, dr. Gubás Jenő, dr. Kocsis Mihály nemcsak az elmúlt korszak teremtette helyzet bemutatására szorítkoztak, hanem előadásaikban utaltak a megoldásokat is tartalmazó lehetőségekre, amelyek valóra váltása nélkül kétségessé válhat megmaradásunk A tanácskozás házigazdája, UTASI Jenő atya üdvözölte a megjelenteket, majd dr. HÓDI Sándor, az intézet igazgatója tartotta meg bevezető előadását Kisebbségi kérdések a XXI. század elején címmel. Megállapította, hogy a térség stabilitását éppen a kisebbségek autonómiája jelenthetné, hiszen a közösség, a közösségi tudat nélkül kisebbségi kérdésben előrelépés nem várható. Magánharcot vívó autonóm emberként sohasem leszünk képesek olyan értékű teljesítményekre, mint például az ókori görögök vagy a honfoglaló magyarok, pedig számbelileg ők sem voltak többen a Vajdaságban most élő magyaroknál Dr. PECZE Ferenc akadémikus előadásában arra mutatott rá, hogyan vannak jelen a koronatanok nyomai a Duna menti országok alkotmánytörténeti forrásaiban. Az egykori történelmi együttélés keretei tehát azt igazolják, hogy a Magyarország körüli országokban a történelem nem 1918-ban, 41-ben vagy 45-ben, és nem is 1990-ben kezdődött, hanem jóval korábban. Az identitás, az önazonosságtudat nagyon bonyolult társadalmi és lélektani viszonyrendszerét boncolgatta beszámolójában GEREBEN Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Ismertette a Kárpát-medencei magyarság körében két évvel ezelőtt végzett felmérés eredményeit, amelyek olykor bizony nagyon eltérő képet adnak arról, miként is állunk a magyarság szempontjából fontos történelmi személyiségek rangsorolásával. Esetünkben, a Vajdaságban végzett felmérések eredménye megdöbbentő, hiszen fontossági sorrendben száznál is jóval többen jelölték meg Titót, míg a csaknem hatszáz megkérdezett közül alig kilencvenen emelték ki Szent István jelentőségét, Kossuthot negyvenhármán, Széchenyit pedig huszonketten helyezték az első helyre. A nemzeti szimbólumok terén is leértékelődés tapasztalható. Verecke még a Kárpátalján is háttérbe szorult, talán azért, mert az emberek saját értékeiket nem merik vagy nem tudják kezelni. Dr. EGYED Albert, a Magyar Művelődési Intézet főosztályvezetője szerint a rendszerváltozás egy évtizede után sem alakultak ki még sehol a magyar autonómiák, nem került sor olyan magyarságkutatási intézmények létrehozására, amelyek megakadályozhatnák a mind nagyobb ütemben történő szórványosodást. A jövőben tehát a magyarság szempontjából fontos intézmények támogatására, azoknak az egységes irányításba való bevonására kell helyezni a hangsúlyt. Itt, a Délvidéken áttörési pontot jelenthet a hamarosan beindítható alapítványi és egyházi iskolák létrehozása, amelyeknek támogatásával kizárhatóvá válik az etnobiznisz formája. Mint mondta, a képzési és felsőoktatási rendszert kell kiegészíteni, a teleházak, népfőiskolák, gazdakörök révén pedig a civil társadalmat kell fejleszteni A szabadkai Széchényi István Általános Iskola igazgatnia Iskola igazgatója, dr. KOCSIS Mihály a XXI. század oktatást érintő kihívásairól értekezett. Meglátása szerint az oktatásban is mindinkább a minőségre, versenyképességre, rugalmasságra kell helyezni a hangsúlyt, ugyanakkor azonban nem szabad elhanyagolni a vallást, a családot és a nemzetszeretet sem. Dr. GUBÁS Jenő, az Aracs Társadalmi Szervezet elnöke a bánsági magyarság sorsáról és jövőbeli esélyeiről adott helyzetjelentésével egyben rámutatott arra is, hogy az egykézés divatja, a nagycsaládosok iránti megvető magatartás még mindig érződik. A nemzettudat hiányának tulajdonítható az is, hogy ha olykor a templomban felhangzik a himnusz, az emberek kiosonnak, nehogy nacionalizmussal vádolják őket. Az előadásokat követő hozzászólalások a társadalmi összefogás, az együttgondolkodás szükségességére mutatottak rá. DUDÁS Károly a Művelődési Szövetség elnökeként hangsúlyozta, hogy bár a kultúra a megmaradás letéteményese, politikai pártjainknak is fel kell azonban mögötte sorakozniuk ahhoz, hogy a kitűzött célok megvalósulhassanak. Az együttgondolkodás nélkül, mint SZLOBODA János fogalmazott, a saját árnyékunktól is rettegünk, nem merünk lépéseket tenni a megoldások felé. Az egész napos tudományos tanácskozás folytatásaként a szabadkai Széchényi István Általános Iskola rendezésében megtartott Kárpát-medencei Széchényi iskolák találkozójának képviselői vasárnap ellátogattak a legnagyobb magyar által egykor hajózhatóvá tett Vaskapuhoz, a Đerdapi vízierőmhöz.
|