Nemzet és haladás

Friedrich Anna

Egyedül nem megy

Valaki kiszámolta, hogy az Illyés Közalapítvány budapesti főkuratóriumának ülésén, 0,8 perc jut egy-egy program pénzelésének a megítélésére. Ennélfogva a vajdasági Segélyezést illetően azokon múlik minden, akik az itteni Alkuratóriumban ülnek. Új fogalmat is megismerhetünk: az etnobiznisz, az etnokorrupció fogalmát. Az anyaországi támogatási politikában egyes alapítványok és intézmények a határon túli klientúrájukkal annyira belterjessé váltak, hogy szinte maffiajelleget öltöttek. Eközben, ha Magyarország az Európai Unió tagja lesz, és a szomszédos országainak is sikerül bejutni oda, a kisebbségi magyarság kérdései akkor sem oldódnak meg. Mert

- Minden magyar nemzeti közösség önbecsülésének az alapját a gazdasági erő határozza meg - mondta ki dr. Egyed Albert, a Magyar Művelő­dési Intézet vezető munkatársa szombaton Tóthfaluban, A magyarság helyzete a XXI. században témára megtartott tudományos tanácskozásain, amelyet a helyi székhelyű Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet szervezett meg a nemrégiben átadott tóthfalusi új kollégiumi épületben, ahol – ahogyan Utasi Jenő atya, a Széchenyi intézet alapítója, Tóthfalu lelkipásztora is fogalmazott - ez az összejövetel is Lakitelekhez, Illyefalvához, Szovátához és Lendvához hasonlóan, vajdasági és magyarországi előadók részvételével egy sajátos szellemi műhely megalapozását is szolgálta.

Első ilyen tanácskozás lévén a vajdasági magyarság sorskérdéseiről, illett és kellett a múltba is visszanyúlni. Erről dr. Hódi Sándor tartott előadást megállapítván, hogy bakot lőttek azzal az állítással, hogy a térség stabilitását a kisebbségi autonómiatörekvések veszélyeztetik. Szerinte ez éppen fordítva van: a térség stabilitását a kisebbségek helyzetének rendezetlensége veszélyezteti, a megoldást pedig – a területi revízió lehetőségének a hiányában - éppen az autonómiák megadása jelentené. S mi lenne a realitás:

- Periklész korában annyian ettek Görögországban, ahány magyar van ma Vajdaságban. És micsoda páratlan kultúrát hoztak létre! A honfoglalás sem volt akármilyen tett a magyarság életében. És ezt a történelmi tettet nagyjából annyian vitték végbe, ahány búslakodó magyar téblábol itt a zászló és a Szent Korona következik. Érdekes eredményt hozott azonban a történelmi nagyokhoz való viszonyulás kérdése Vajdaságban. A mintegy 550 megkérdezett közül 110-en az első helyre Titót helyezték, s így Szent István a máso­dik helyre került 93, Mátyás király pedig a harmadikra 54 szavazattal. Kossuth, Széchenyi, Petőfi, Hunyadi János jóval lemaradtak Tito mögött.

Lesújtó az is, hogy a jelenlegi anyanyelv-használati lehetőségeket figyelembe véve minden téren Vajdaságban mérték a legalacsonyabb értékeket: a hatóság előtt anyanyelvét a magyar lakosság 11 százaléka használhatja, a bevásárláskor 35 százaléka, a munkahelyen 43 százaléka.
 Mindezek után Egyed Albert gondolatait ér­demes idézni

- A termelés, a hit, a szellem háromszöge tes­tesíti meg a kisebbségi magyarság megmaradását, ezért Magyarországon újra kell gondolni a támogatási politikát, végig kell gondolni az új stratégiákat, azokat, amelyekkel elérkezhetünk az autonómiához és a hatékonyabb együttműködéshez. Létszükséglet a magyar közösségek önfenntartó képességének a fokozása, de külön odafi­gyelést igényelnek a szórványtelepülések, a városi lakótelepi (román, szlovák, szerb) tömegben élő szórvány-magyarok. Vajdaságban létre kell hozni a magyar felsőoktatási intézményt, de itt is lehetséges lesz az egyházi és alapítványi iskolák létrehozása.

A tanácskozás jellegénél fogva Tóthfaluban sok konkrét kérdés és javaslat is elhangzott: az anyaországi támogatás ne népjóléti irányú legyen, olyan nevelést kapjon a magyar ifjúság, hogy magyarrá váljon/ sürgősen tegyünk valamit a magyar fiatalok felsőoktatási képzéséért, hiszen jelenleg a Szerb Köztársaságban az egyetemisták 1, 5 szá­zaléka magyar, miközben a lakosság aranya megközelítőleg 3 százalék

Az adatok, gondolatok új stratégiák kidolgozásához szolgálnak alapul, a mostani tanácskozásnak tehát szükségszerű folytatása is lesz Tóthfaluban. Annál inkább, mert egyre időszerűbb az elkobzott magán- és egyházi vagyon visszaszármaztatása, amitől a gazdasági alapok erősítését is várhatjuk. Mert mindennemű nemzeti jelleg tekintetében ehhez a témához kell visszatérnünk: a megfelelő gazdasági alapok megteremtése és gazdasági versenyképesség nélkül, az adományoktól, sikeresebb vagy kevésbé sikeres támogatási stratégiáktól való függőségben önbizalmunkat és önbecsülésünket elveszítve képtelenek leszünk megmaradni annak, akik (még) vagyunk