Gubás Jenő

Az MNT létrehozásának kérdése

Az alapján, ami a hivatalos közlésekben megjelent, s amelyről a sajtószervek is beszámoltak, kijelenthetem, hogy csak annyiban értek egyet, miszerint a Magyar Nemzeti Tanács létrehozása a délvidéki magyarság számára életbevágóan fontos, mert csak ez jelentheti magyarként megmaradásunk garanciáját. Az eddig ismertetett hatáskörét és a tagjai megválasztásának a módját viszont teljes egészében ellenzem.

Az elektorok jelölésén alapuló tagválasztás ugyanis csak arra jó, egyedül csak arra szolgál, hogy a régi kommunista, könyöklő, taposó, a mindig felszínen úszó politikai garnitúrát továbbra is pozícióban tartsa. A kumroveci  pártiskola hallgatóit, a mindenkori magyarellenes szerb hatalom kiszolgálóit funkcióba juttassa, s ezáltal biztosítsa a szerbiai kormány nagymértékű befolyását a tanácson belül. Azok a képviselők, akik főleg a szerb szavazópolgárok által jutottak mandátumhoz, nem azért nyerték el ezeknek a szavazóknak a bizalmát, mert a magyarság ügyét igyekeztek egyengetni, hanem sokkal inkább azért, mert az előző tetteikkel bizonyságot tettek arról, hogy a pozícióért mindig hajlandóak elárulni a nemzeti érdekeinket. Ezért ezt a módszert véleményem szerint mindenképp ellenezni kell.

Ami viszont a tanács hatáskörét jelenti, azt egyszerűen nem szabad elfogadni. Nekünk ugyanis nem tanácsadói testületre van szükségünk, amit a hatalom vagy meghallgat vagy nem, de inkább nem, hanem teljes irányításra jogos, s minden jogkörrel felruházott intézményre, amely az állam alkotmányát tiszteletben tartva, de teljesen függetlenül irányítja a délvidéki magyar hármas-autonómia pillérén alapuló szervezeti rendszert. Nekünk sajnos most már nem ötletekre vagy tanácsokra van szükségünk, hiszen annyira fogyunk és pusztulunk, hanem jogokra, és ezeket mind bel-, mind külföldön, minden fórumon, követelnünk kell. Nem haladhatunk apró lépésekkel, de az is lehet, hogy többet hátra, mint előre, hanem amit megfogalmaztunk, követeléseinket, azért teljes egészében, engedmények nélkül, harcolni kell. Mi többé nem engedhetjük meg, hogy a jogos igényünket minduntalan szűkítsék, mi pedig lojális állampolgárként engedünk a színvonalból, mert a végén olyan alacsonyra állítjuk a mércét, hogy a földön találjuk magunkat. Végképp ki kell már mondani, hogy mindazok, akik a megfogalmazott követeléseinkért nem hajlandók teljes egészében harcolni, hanem hajlamosak megalkudni azzal érvelve, hogy most az időpont nem alkalmas, hisz nekik minden időpont alkalmatlan, azok nem képviselhetik a délvidéki magyarságot. Követeléseinket már évekkel korábban megfogalmaztuk, ezek érvényesüléséért mindent meg kell tennünk, és nem szabad megengednünk, hogy a jogaink biztosítása nélkül a külföld úgy fogadja el Szerbiát, mint a kisebbségi jogok mintaállamát. Ezért a nemzeti tanácsnak nem lehetnek tagjai a megalkuvó karrieristák, hanem azok, akik az eddigi tevékenységükkel már bizonyították, hogy hajlandóak mindent megtenni ezért a sorsverte népért, aminek eldöntését bízzuk a délvidéki magyarságra. Köszönöm a türelmüket.