|
Zsoldos Ferenc
A kisebbségi jogok
nemzetközi jogi szabályozása
A nemzetközi jog még mindig
nem rendelkezik azzal a kemény szankció-rendszerrel, amelynek köszönheti a
többi jogági szabályozás gyakorlatban való tényleges érvényesülését. S
különösen így van ez a nemzeti kisebbségek területi autonómjának
kérdéskörében.
Az Egyesült Nemzetek
Szervezete (ENSZ) megalakulása óta az univerzális emberi jogok talaján
áll, s elvetette az I. világháború után kialakult nemzetközi
kisebbségvédelmi rendszert. Az ENSZ megközelítése szerint ugyanis az
univerzális emberi jog magában foglalja a parciális jogot is, s elég, ha
az általános emberi jog érvényesül. Először az 1966-os Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában jelent meg utalás a
nemzeti kisebbségekre, mely szerint tilos a kultúra, a vallás, a nyelv
alapján való diszkrimináció. Az 1992-es Nemzeti vagy Etnikai, Vallási
és Nyelvi Kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatban
jelenik meg ténylegesen a nemzeti kisebbség fogalma, de ez egy nem
kötelező erejű nemzetközi dokumentum. Összességében véve elmondhatjuk,
hogy az ENSZ-ben, bár vannak kisebb változások, de továbbra is az
egyetemes emberi jogok védelme az irányadó.
A nemzetközi
kisebbségi jogvédelemben igazán Európa lépett előre az elmúlt
évtizedekben. Az Európai Együttműködési és Biztonsági Szervezet (EBESZ)
1990-es koppenhágai és 1991-es genfi dokumentumában már felvetette,
hogy a tagállamok erőfeszítéseket tesznek a történelmi és területi
körülményeknek megfelelő közigazgatási- vagy helyi autonómia alkalmazására
a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának
kifejezéséért. 1992-ben pedig létrehozták a Nemzeti kisebbségek
főbiztosának tisztségét.
Az európai szervezetek közül e téren a
legmesszebb az Európa Tanács (ET) jutott. 1990-ben létrehozta a
Joggal a Demokráciáért Európai Bizottságot (Velencei
Bizottság), azzal a feladattal, hogy Kelet-Európában kivizsgálja az 1989
után fellépő emberi jogi kérdéseket. 1992-ben elfogadta a kisebbségi jogok
területén elfogadta az első kötelező erejű nemzetközi dokumentumot, a
Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját (1998-ban lépett
hatályba). A dolog szépséghibája, hogy rendkívül gyenge
szankciórendszerrel rendelkezik: az egyezmény érvényesülését az ET
Miniszteri Bizottsága felügyeli, akinek a tagállamok három évente
jelentést tesznek, s a Bizottság pedig ezekre reagálva ajánlásokat tesz. A
területi autonómia terén a legtöbbet emlegetett nemzetközi dokumentum az
1201/1993. számú ajánlás, amelyet a Parlamenti Közgyűlés fogadott
el. Ez valójában az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez kapcsolódó, a
nemzeti kisebbségek jogairól szóló kiegészítő jegyzőkönyv lett volna (s
ezzel a kisebbségi jogsértések az Emberi Jogok Európai Bíróságának
illetékessége alá tartoztak volna), de amelyet a Miniszterek tanácsa nem
erősített meg, így nem lépett életbe. Az ajánlás 11. §-ban jelent meg
először a területi autonómia, amely előírja a nemzeti kisebbségekhez
tartozó személyek azon jogát, hogy azokban a régiókban, ahol ezen
személyek a lakosság számához viszonyítva többségben vannak, autonóm vagy
helyi hatóságokkal, vagy saját történelmi és területi feltételeknek
megfelelően sajátos státussal rendelkezzenek. Másrészt egyedül ebben az
ajánlásban határozták meg a nemzeti kisebbség fogalmát. Bár az ajánlás nem
lépett életbe, mégis nagyon sok kétoldalú nemzeti kisebbségekről szóló
szerződésben hivatkoznak rá, s rendelkezéseit így kötelező erejűvé tették.
Az 1994-es Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény az
Európa Tanács négy legfontosabb alapegyezményeinek egyike, s szintén
kötelező erővel rendelkező nemzetközi dokumentum (1998-ban lépett
hatályba). Bár széles spektrumban meghatározza a nemzeti kisebbségek
jogait, a kisebbség fogalmát és az 1201-es ajánlásnak a területi
autonómiára vonatkozó lehetőségét nem tartalmazza, s hihetetlen gyenge
szankciórendszerrel rendelkezik: a Miniszteri Bizottság egy szakértői
bizottsággal időnként értékeli az országoknak az egyezmény kapcsán tett
jelentését. E dokumentumok mellett még számos más alkalommal foglalkozott
az Európa Tanács a kisebbségi kérdéssel. Megállapíthatjuk, hogy nemzetközi
szinten pillanatnyilag az Európa Tanács jutott a legmesszebb a nemzeti
kisebbségek jogainak védelme területén, mégis elmondható, hogy ezek
valójában soft low-konstrukciók, s ténylegesen még nincs hathatós
nemzetközi védelem a kisebbségi jogvédelem területén.
Az Európai Unió (EU) elsősorban
gazdasági integrációt hajt végre, s kevésbé avatkozik be más területeken a
tagállamok életébe. Az 1991-es elismerési doktrína
(külügyminiszterek állásfoglalása) a nemzeti kisebbségek jogainak
elismerését írja elő, s ennek ellenőrzésére a Badinter (ad hoc) –
bizottságot hozta létre. Az Európai Parlamentnek 1991-ben elfogadott,
Az Unió állampolgárságára vonatkozó határozata ajánlotta, hogy az Unió
és a tagországok bátorítsák a területükön történelmileg jelenlévő etnikai-
és nyelvi közösségek identitásának kifejezését és együttélésük
elősegítését, garanciát vállalva az állampolgárok tényleges egyenlőségének
biztosítására, a sajátos helyi-, regionális-, vagy csoport önkormányzási
formák szavatolására, a régiók közötti együttműködés, a határokat túllépő
kooperáció elősegítésére. Az 1994-es koppenhágai kritériumok a
kisebbségi jogok tiszteletben tartásának követelményét írta elő a társulni
és csatlakozni kívánó országok számára (többek között emiatt utasították
sokáig vissza Törökország társulási kérelmét), s ezzel létrehozta a kettős
standard problematikáját. Az EU-nak ugyanis nincs közös kisebbségjogi
szabályozása (tehát az nemzeti hatáskörben van), de a csatlakozni kívánó
államoktól magas kisebbségvédelmi mechanizmusokat kívánnak meg. Ami azt
jelenti, hogy egy államnak csak addig kell mindent megtennie a kisebbségi
jogok biztosítása terén, amíg tagállammá nem válik. Összességében
elmondhatjuk, hogy az Európai Unió nem rendelkezik kisebbségi jogvédelmi
rendszerrel, s vannak olyan javaslatok, hogy az EU egységes szervezetként
csatlakozzon az Európa Tanács kisebbségvédelmi rendszeréhez.
TERÜLETI AUTONÓMIÁK EURÓPÁBAN
A gyakorlatban a következő területi
autonómiák léteznek Európában (nem teljes felsorolás):
1.
Finnország:
-
Aland-szigetek (1951)
2.
Olaszország:
-
Valle d´ Aosta (1945)
-
Trentino – Dél-Tirol (1972)
3.
Spanyolország (1978-as alkotmány-reform
után, törvényekkel):
-
Katalónia (1979)
-
Baszkföld (1979)
-
Galícia (1981)
-
Asztúria (1981)
-
Valencia (1982)
-
Aragónia (1982)
-
Navarra (1982)
-
Baleári-szigetek (1983)
4.
Portugália:
-
Azori és Madeira szigetek
5.
Dánia:
-
Feröer-szigetek (1948)
-
Grönland (1979) – pl. önálló népszavazás
EU-ról
6.
Franciaország:
-
Korzika (1982)
7.
Nagy-Brittania:
-
Skócia (1997)
-
Wales (1997)
-
Észak-Írország (1998)
8.
Belgium (1993):
-
Flandria
-
Vallónia
-
Brüsszel
-
Német területek
9.
Moldávia:
-
Gagauz
DÉL-TIROL
1.
Statisztikai adatok
a)
Területi megoszlás (Trentino – Dél-Tirol
régió) – valójában két külön autonóm területből (provincia) áll:
-
Bolzano tartomány (Dél-Tirol) – németek
lakta inkább
-
Trentino tartomány – olaszok lakta inkább
b)
Népesség megoszlása (1991 - 435.000 fő):
-
német 66 %
287.000 fő
-
olasz 27
% 117.000 fő
-
ladin 4
% 18.000 fő
-
egyéb (vegyes)
3 % 13.000 fő
2.
Történelmi háttér
1919 Ausztria
elvesztette dél-Tirolt (2,9 % olasz)
1922
Német nyelvű oktatás betiltása
1930
Betelepítések, erőszakos olaszosítás (30 % olasz)
1945 Aláírásgyűjtés
a terület hovatartozásáról döntő népszavazás kiírására (163.000
aláírás)
1946 Párizsi
szerződés Olaszország – Ausztria között a dél-tiroli német lakosság
jogainak tárgyában (autonómia biztosítása)
1947 Autonómia-törvény:
különleges jogállás a Trentino – Dél-Tirol régiónak, de erős állami
kontrol alatt, s olasz többség biztosítása
1955 Ausztria
államszerződése rögzíti Ausztria akkori határait (revízió elutasítva)
1957
Terror-akciók indulnak
1959 Ausztria
az ENSZ elé viszi a kérdést – határozat 1960-ban és 1961-ben (felhívás
a vita békés megoldására)
1960 Június
11-én éjjel egyszerre 37 különálló kisebb bomba-robbantás
1968
Fegyveres felkelés (városokban stratégiai pontok elfoglalása)
1969 Intézkedési
csomagterv elfogadása a két fél által
1971 Új
autonómia-törvény (az 1948-as revíziója, a Trentino – Dél-Tirol régió
autonómiáját kiszélesítő statútum)
2001 3.
Autonómia Statútum – a tartományok hatáskörének növekedése a régióéhoz
viszonyítva
3.
Hatalmi szervek
a)
Tanács
-
törvényhozás, illetve hatáskörön kívül
törvény-tervezet benyújtása az olasz parlamentnek
-
Regionális és Tartományi Tanács:
választásuk regionális törvény alapján, a Tartományi Tanács tagjai
egyben a Regionális Tanács tagjai is
-
a Regionális Tanács fél évig Bolzanoban,
míg fél évig Trentoban ülésezik
-
a Regionális Tanács elnöke és alelnöke
különböző nemzetiségű
b)
Bizottság és elnök
-
végrehajtás
-
szintén regionális és tartományi szinten
-
összetétele a Tanács nyelvcsoportok-béli
összetételével megegyező
-
a Regionális Bizottság székhelye Trentóban
van
-
a provincia az Alkotmánybíróságnál
megtámadhatja a központi törvényeket
4.
Autonómia területei
a)
Nyelvhasználat:
-
telefonkönyvek kétnyelvűek
-
utcai feliratok kétnyelvűek
b)
Kultúra:
c)
Oktatás:
-
anyanyelvű oktatás (a ladinoknak is)
-
csak anyanyelvű tanárok taníthatnak
-
második nyelv oktatása kötelező (ladin
területeken pedig három)
-
sokáig nem volt egyeteme (Ausztriában
tanultak, az osztrákokkal azonos feltételek mellett) – de 1997-ben
létrehozták a Bolzanói Szabadegyetemet (nem állami, de állam által
elimert diplomát ad), amely egyelőre még nem igazi egyetem
d)
Közigazgatás:
-
összetételében az etnikai arányosság elve
(kivéve rendőrség)
-
közalkalmazotti / köztisztviselői helyek
betöltése nyelvvizsgához kötött (kétnyelvűség)
e)
Igazságszolgáltatás:
-
bíróságokon kétnyelvűség (1993 óta) – ha
mindkét fél német, akkor az okiratokat is németül állítják ki
f)
Gazdaság:
-
régiónak adókivetési joga van (a
tartománynak nincs, de az övé a területén beszedett adók 90 %-a),
valamint az egészségügyi és a régiók fejlesztésére szánt költségvetés
arányos része
-
idegenforgalom
-
ipar
-
kereskedelem
-
környezetvédelem
-
településfejlesztés
5.
Hatása:
-
a „kisebbségi” olaszok asszimilációjának
felerősödése
-
a 20. században betelepített olaszok
elvándorlása (a főként őket foglalkoztató ipar válsága miatt), az
elköltözött németek visszatérése
-
„dinamikus autonómia” – folyamatosan új
területekkel bővül a hatásköre
ÄLAND-SZIGETCSOPORT
1.
Statisztikai adatok (24.000 lakos, svéd)
2.
Történelmi háttér
1920
Népszövetségi döntéssel került
Finnországhoz Oroszországtól (svéd-finn szerződés)
1951
Területi autónómia (módosítva: 1970,
1991)
3.
Hatalmi szervek:
-
tartományi gyűlés (30 tagú) és kormány
hatásköre: oktatás, kultúra, tömegtájékoztatás, környezetvédelem,
közigazgatás, rendőrség, egészségügy, szociális ügyek, közlekedés,
iparfejlesztés
-
bevételei: helyi adók, központi
költségvetés
SKÓCIA
1.
Történeti áttekintés
1997
A nyertes munkáspárti kormány
népszavazást ír ki, s a többség (74 %) mellette szavaz
1998
Skót alkotmányról szóló törvény
1998 Skót parlamenti választások
2.
Hatalmi szervek
- saját
parlament (Edinburgh): költségvetés (a 14 md fontra), Skóciára törvények
- Végrehajtó
Testület, élén miniszterelnök
- a
londoni kormányban Skót Minisztérium (a skótok érdekeit képviseli)
- Londoné
maradt: alkotmány, honvédelem, külpolitika, adórendszer,
társadalombiztosítás, gazdaság
-
8 saját EP-s képviselő
3.
Az autonómia területei
a)
Oktatás:
-
önálló,
saját irányítás alatt, saját tantervek
b)
Gazdaság
-
évi 14 md fontot kapnak vissza a központi
költségevetésből (több, mint az országos átlag)
WALES
1.
Történelmi háttér
1997
Népszavazás – csak 50,3 % mellette
1999 Első parlamenti választások
2.
Hatalmi szervek:
-
parlament hatásköre szerényebb, mint a
skóté (de a 7 md fontot ő osztja be) – csak másodlagos
jogszabályalkotási jog (irányelvek, utasítások)
-
Végrehajtó Bizottság
-
Walesi Minisztérium Londonban
ÉSZAK-ÍRORSZÁG
1.
Statisztikai adatok (1,6 millió)
-
protestáns 50 %
-
katolikus (ír) 40 %
2.
Történelmi háttér
1921
Írország önkormányzatáról szóló törvény
– csak Észak-Írország 6 megyéjében tudott érvényesülni
1969
IRA felújította terrorista akcióit
Észak-Írországban
1972 Direkt london irányítása alá
került a tartomány
1985
Brit-ír megállapodás: Írország
beleszólhat az észak-ír kérdésbe
1994
IRA tűzszünetet hirdet
1999
Nagypénteki egyezmény (területi
autonómia)
3.
Hatalmi szervek
-
országgyűlés: törvényalkotási jog
-
külön kormány, miniszterelnök
SPANYOLORSZÁG
1.
Staisztikai adatok
-
kasztíliai 73
%
-
katalán 18 %
-
galíciai 6 %
-
baszk 1,5 %
2.
Történeti háttér:
1952
ETA létrejötte
1961
ETA merényleteinek kezdete
1978
Alkotmány: az országot 17 autonóm régió
szövetségére bontja (kisebbségi nyelvek használata egyes régiókban)
1979 Törvényekkel szabályozza az egyes
régiók autonómiáját
KORZIKA
1.
Történeti kitekintés:
1972 Robbantásos merényletek elindulása
1982 Területi
autonómia
1991 Korlátozott autonómia
2.
Hatalmi szervek:
-
Területi Gyűlés mellett Végrehajtó Tanács
(kvázi kormány)
-
hatáskör: oktatás, kultúra, szociális
kérdések, gazdaság, környezetvédelem
-
de pl. a korzikai nyelvet az iskolákban
csak fakultatívan lehet oktatni (!)
BELGIUM
1.
Statisztikai adatok (10 millió):
-
flamand 57 %
-
vallon 32 %
-
német 0,6 %
60.000 fő
2.
Történelmi háttér:
1830
Belgium függetlenedik
1898
Francia és flamand nyelv egyenrangú
(előtte csak a francia volt a hivatalos)
1962
Alkotmány-módosítás: az országot négy
nyelvi körzetre osztja (Vallónia, Flandria, Német-tartomány, Brüsszel)
– e nyelvi régiók fokozatosan kulturális, majd területi autonómiává
alakultak át
1993
Alkotmány-módosítás: szövetségi állam
lett, 4 autonóm tartománnyal
3. Hatalmi szervek:
-
szövetségi hatáskörben maradt: külügy,
hadügy, pénzügy, igazságszolgáltatás
-
a négy regionális parlament szuverén,
nemzetközi szerződéseket köthet
-
saját adókat vethet ki, s az állami
adókból is részesül
SVÁJC
1.
Statisztikai adatok (7 millió)
-
német
73 %
-
francia
20 %
-
olasz
4,5 %
-
rétoromán
2.
Történeti áttekintés
1848
Alkotmány: szövetségi állam (22 vegyes
lakosságú kanton, saját alkotmánnyal)
1978
Jura-kanton (francia, 23.)
3.
Hatalmi szervek
-
szövetségi kormány: hadügy, külügy,
törvényhozás, gazdaság
|