Varga Imre hozzászólása

Jó reggelt kívánok mindenkinek Hölgyeim és Uraim, nagyon szép idő van, és remélem, hogy az időjárás kellemessége ösztönzőleg hat a gondolatokra is. Köszönöm igazgató úrnak a felkérést. Őszintén bevallom, hogy én most formális beszéddel nem készültem. De néhány gondolatot itt feljegyeztem magamnak, amit szíves örömest megosztok önökkel.

Mindenekelőtt én is úgy gondolom, és egyetértek Hódi Sándor barátommal abban, hogy ez a téma egyáltalán nincs lefutva, nincs kitárgyalva, nem beszélhetünk az autonómia-kérdés pangásáról. Több mint időszerű, úgy gondolom. Általában Európában is időszerű, ezen az égtájon, ebben a térségben, pedig kiváltképp több mint időszerű. Ha semmi másból nem jöhettünk volna rá erre, akkor ha elolvassuk az Európa Parlament Vajdaságról szóló határozatát, az egészen konkrétan fogalmazza meg, hogy az Európai Unió intézménye az autonómia, Vajdaságnak szüksége van autonómiára. Az autonómia kérdése legitim módon fel van vetve.

És hát tudjuk, hogy ebben az országban nagy átalakulások zajlanak. Jövő év különösen érdekes izgalmas és fontos lesz az ország életének szempontjából. Csak egy aspektusra szeretnék utalni – az alkotmányozási folyamatra, ami napirenden van. És amelynek a keretében, amikor arról lesz szó, hogy az országnak a belső berendezkedését rögzíteni kell, feltételezhetően eurokonform módon, az Európai Unió standardjaival megegyező módon, akkor ez a kérdés újból napirendre kerülhet. És meggyőződésem szerint napirendre is fog kerülni, létlégyen szó bármilyen típusú autonómiáról. Egyébként valóban úgy van, hogy Európában ez a fogalom teljesen legitim, elfogadott és bevezetett és gyakorolt formája a társadalmi együttélésnek. Ha szabad így fogalmaznom, virágzanak a különböző autonómiaformák Európa egyes országaiban, és szeretném remélni, hogy Magyarország is ezek közé az országok közé tartozik. Ugyanis tudják, tapasztalatból megélték az Unió országai, az Unió társadalmai, hogy az autonómiaformák, bármilyen autonómiáról is beszélünk most, és az nem feltétlenül csak a kisebbségi autonómia, azok nemhogy gyengítenék a társadalom stabilitását, belső integritását, hanem ellenkezőleg, erősítik az adott társadalmakat. Ahogy Sándor is említette, gazdagítják az adott társadalmakat.

Természetesen miután ebben a közegben vagyunk, s a fókuszpontja ennek a tanácskozásnak a kisebbségek autonómiaformái, és hát számos autonómiaforma, autonómia-tartalom létezik a Kárpát-medencében, ha a magyar kisebbségekről beszélünk, vagy általában a kisebbségekről. Ezek rendkívül különbözőek, szinte országról-országra változnak. A különbségek természetesen abból fakadnak, hogy az adott magyar közösség az adott országban milyen helyzetben van. Ezek a helyzetek rendkívül sokfélék. Elég, ha csak arra utalok, hogy a szlovákiai magyar közösség milyen helyzetben van. Gyakorlatilag az ő legitim képviselőjük, legitim pártjuk nyolcadik éve hatalmon van és koalíciós kormányzásban vesz részt. Összehasonlítva az itteni magyar közösség helyzetével, vagy a horvátországi magyar közösség helyzetével, vagy a kárpátaljaival, lényeges különbségeket kell látnunk az egyes közösségek helyzetében.

És különböző a hozzáállás, legalábbis az én tudomásom szerint, az adott közösség legitim politikai és társadalmi szervezeteinek az autonómia kérdéséhez magához. Tehát nem beszélhetünk egységes magyar kisebbségi autonómia koncepcióról a Kárpát-medencében. De nem beszélhetünk, hogy egészen konkrét leegyek, a Vajdaságban sem egy egységes kiforrott magyar kisebbségi autonómia-koncepcióról. Különböző megfontolások vannak, Szlovákiát említettem példaként. Szlovákiában, bár a Magyar Koalíció Pártjának a programjában benne van a magyar kisebbségi autonómia ügye, mint kivívandó politikai cél, de erről most ők lemondtak, amióta kormányoznak, nem vetik fel az autonómia kérdését. Ezzel nem kritikát szeretnék mondani, hanem csak jelzem, hogy különböző megfontolások lehetnek, különböző társadalmi helyzetekben.

Természetesen szólnom kell arról, hogy a magyar kormány hogy áll hozzá ezekhez a különböző autonómtörekvésekhez. Könnyű helyzetem van, mert szeretném megerősíteni, de számos forrásból ismerhetik, hallhatták, hogy a magyar kormány támogatja a kárpát-medencei magyar közösségek autonómiatörekvéseit és elképzeléseit. De visszautalva az előző gondolatkörre, hogy miután különböző autonómiatörekvések vannak az egyes közösségeken belül, ezeket támogatja a magyar kormány, és nem kívánja egy uniformizált, standardizált formában meghatározni, megszabni, hogy az adott közösség milyen autonómiában látja a saját boldogulását. Mi azt támogatjuk, azt tudjuk támogatni, ami létezik, illetve amire az adott közösség többsége legitim politikai szervezetein keresztül törekszik, és megfogalmazza legitim politikai célként.

Még annyit feltétlenül el kell mondanom, hogy ami konkrétan ebben az országban élő magyar közösség autonómiatörekvéseit illeti, illetve lehetőségeit illeti, hadd hívjam fel a szíves figyelmüket a két éve aláírt – jól emlékszem Laci?[1] – a szerb–montenegrói–magyar kisebbségvédelmi államközi megállapodásra, amely taxatíve beszél erről a kérdéskörről, és támogatja a két országban élő nemzeti kisebbségek különböző autonómiákra és önkormányzatiságra, önrendelkezésre vonatkozó törekvéseit.

Meg van a nemzetközi kerete is annak, hogy amikor azt mondom, hogy a magyar kormány támogatja az autonómiatörekvéseket, akkor legitim módon tehetjük, erről még megállapodást is kötöttünk Szerbia-Montenegró kormányával. Sőt mi több, létrehoztunk egy szervet, a kisebbségi vegyes bizottságot, amely ellenőrzési fóruma is mindannak, ami történik, vagy nem történik ezen a területen.

Vajdaság, illetve az itt élő magyar közösség vonatkozásában annyit szeretnék mondani ebben a szövegkörnyezetben, hogy mi örülünk annak, ami van, tudomásul vesszük és elfogadjuk azt, amit az adott törvényes keretek között már létre lehetett hozni, tehát a kulturális autonómiát vagy személyi elvű autonómiát, aminek a megtestesülése a Magyar Nemzeti Tanács. És amennyire én látom, a Magyar Nemzeti tanács élni is akar ezekkel a jogosítványokkal, hiszen nem olyan régen vette át például bizonyos magyar nyelvű sajtótermékek felett az irányítási rendelkezési jogot, és hasonló elképzelései vannak más területeken is. Azokon a területeken, amelyeken a törvény felhatalmazza a Tanácsot, hogy alanyi jogon lépjen fel a kisebbségek nevében. Nem sorolom föl, önök mindezt ismerik.

Természete4sen, ami van, nem merem állítani és nem is akarom állítani, hogy a lehető, létező és élhető világok legjobbika, mindig van egy további lehetőség, mindig van egy továbbgondolási lehetőség, mindig lehet jobb feltételeket teremteni az adott közösség számára. Ehhez úgy gondolom, hogy alapvetően arra van szükség, hogy maga a közösség fogalmazza meg legitim módon az igényeit, illetve a törekvéseit. Másrészt pedig egy rendezett, intézményesített párbeszéd keretében, amelyet a többségi nép legitim politikai szervezeteivel, intézményi struktúráival lefolytatható dialógus keretében érvényesíteni tud. Tehát én arra hívnám fel a figyelmet, hogy mi alapvetően úgy látjuk, mi magunk is úgy viselkedünk Magyarországon, nálunk is vannak kisebbségek, ugyan kisebb számban és más pozíciókban, hogy a többség és kisebbség párbeszédében kell megszületni azoknak az eredményeknek, azoknak a formáknak, amelyek aztán érvényesíthetők az autonómia kérdéskörében.

Ezeket a gondolatokat szerettem volna elmondani, nem igazán felkészülve, úgy hogy elnézést kérek, ha a gondolatok kicsit rendetlenek és nem illeszkednek logikusan egymáshoz, de a végén a vitában még szívesen részt veszek.