Ispánovics István hozzászólása

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Örülök annak, hogy Balla Lajos-Laci barátom előttem szólt. Tudniillik, néhány olyan témát vetett fel, amelyekről én is beszélni szeretnék. Legenyhébben talán úgy fogalmazhatnék, hogy kicsit eltér az álláspontunk, a véleményünk ezekről a kérdésekről. Én is a perszonális autonómia, a nemzeti tanács kérdésköréről kívánok néhány szót mondani. Előre is elnézést kérek, ha egy kicsit a politika mezejére tévedek. E mögött nincs semmilyen rossz szándék, nem akarok senkit bántani vagy minősíteni. Valaminek az érdekében fogok néhány politikai megjegyzést tenni, ez a valami pedig a magyarság érdeke. Amire nagyon sokan hivatkoznak, engedtessék meg, hogy én is erre hivatkozzak.

Itt már elhangzott az is, hogy egy fontos időponthoz, fontos szakaszhoz érkeztünk, és elhangzott néhány vélemény arról, hogy miért fontos a következő körülbelül egy év. Tudniillik olyan politikai eseményekre fog sor kerülni, amelyek valóban hosszú távon, én úgy gondolom, hogy évtizedekre, meghatározhatják az itteni, a délvidéki magyarság sorsát. Hogy mire gondolok?

Azt hiszem, nem szabad figyelmen kívül hagyni, azt hogy a következő egy éven belül végleg eldől Koszovó sorsa. Mi köze a Koszovónak hozzánk? Ezeken a tárgyalásokon, illetve ezeknek a tárgyalásoknak befejeztével lényegesen meg fog változni a politikai színtér Szerbiában. A mi szempontunkból két ok miatt fontos ez. Az egyik ok az, hogy a tárgyalásokon el fognak hangzani olyan javaslatok, olyan autonómia-elképzelések, elsősorban a szerb oldal részéről, amelyekre nekünk nagyon oda kell figyelni, mert esetleg jó hivatkozási alapot jelenthetnek. A másik ok az, legalábbis az én nézetem szerint, hogy a végeredmény, ami várható ezeken a tárgyalásokon, erősíteni fogja Szerbiában a szélsőséges, a nacionalista erőket. Tudniillik, ha az a javaslat kap zöld fényt, a feltételes függetlenség vagy néhány éven belüli koszovói függetlenség, abban az esetben Szerbiában  újra felerősödnek a nacionalista, szélsőséges eszmék. Az sem kizárt, hogy – egy elkövetkező választások után – olyan hatalom jön létre Szerbiában, amely a mi autonómia-elképzeléseinket is, és az uniós csatlakozást is megakadályozhatják, illetve kitolják nem 2012-re, vagy nem tudom hányra, hanem jóval későbbre.

A másik nagyon fontos tényező a montenegrói referendum. Ennek szintén hasonló következményei lehetnek. Tehát abban az esetben, ha Montenegró kiválik, és ennek reálisak a lehetőségei, abban az esetben szintén fölerősödnek a szélsőséges nemzeti erők Szerbiában, amelynek a következményeiről az előbb szóltam.

A harmadik ilyen fontos esemény, amely a következőkben be kell hogy következzen, ez a szerbiai alkotmányozás. Erről is szó volt már az előbbiekben. Ezt a problémát kicsit közelebbről is ismerem, tudniillik részt vettem annakidején az alkotmányos alapokmány meghozatalában is, tagja voltam annak a bizottságnak, amely megpróbált egy alkotmányos szöveget elkészíteni az előző ciklusban.

Az alkotmány meghozatala sokáig nem halasztható. A társulási tárgyalások befejtéig valószínűleg Szerbiának meg kell hoznia az új alkotmányt.  Nagy az esélye annak, hogy az Unió ki fogja kényszeríteni egy demokratikus alkotmány meghozatalát, mert ezt feltételnek szabja a társulási tárgyalások befejezését. Egyes előrelátások szerint ezeknek a tárgyalásoknak körülbelül egy éven belül be kellene fejeződniük. Itt nagyon komoly gondok vannak. Tudniillik a jelenlegi szerbiai kormánynak, vagy ha úgy tetszik a jelenlegi parlamentnek is az az álláspontja, hogy csakis alkotmányos módon lehet meghozni az új alkotmányt, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi hatályos alkotmány rendelkezéseit figyelembe kell venni az új alkotmány meghozatalánál. Tehát végig kell járni azt a nagyon megnehezített utat, amit Milošević annak idején megszabott az új alkotmány meghozatalánál. Az előző kormánynak illetve parlamentnek más álláspontja volt, és alkotmányos diszkontinuitással akarta ezt a problémát áthidalni. Most pedig arra van szükség, ha minden igaz, hogy az összes parlamenti párt, tehát gyakorlatilag a szerbiai politikai erőknek össze kell fogni, ide értve természetesen a demokratákat és a radikálisokat is mint két ellenzéki pártot, hogy velük egyetértésben születhessen  meg az új alkotmány. Aki egy kicsit ismeri a problémát, az tudja, hogy ez nem olyan egyszerű, tudniillik az alkotmányról egész más elképzelései vannak mondjuk a Szerbiai Demokrata Pártnak és a Radikális Pártnak.

A mi elnökünk, mármint a parlament elnöke, néhányszor kincstári optimizmussal bejelenti a sajtóban, hogy hamarosan meg lesz az új alkotmány, mivel ismerem a helyzetet, tudom, hogy ez olyan kijelentés, ami a nyilvánosságnak szól, de a valós munka, a valós alkotmányozás az nagyon döcög.

Ide vonatkozóan még két megjegyzés. Az alkotmányos szövegben korántsincs végleg megoldva sem a Vajdaság autonómiája, sem pedig a kisebbségi autonómia. Tehát ezek továbbra is nyílt kérdések a jelenlegi alkotmányozási munkában.

Itt már szó esett néhány szakmai kérdésről a Magyar Nemzeti Tanács körül. Azt hiszem, hogy a perszonális autonómia az, amiben a vajdasági magyar pártok – ha egy kis akar is volna  bennük – egye tudnának érteni. Vannak más elképzelések is az autonómiával kapcsolatban, de azt hiszem, hogy a perszonális autonómia egy olyan téma, amelyben le lehetne, és le kellene ülni tárgyalni.

Szó esett, elsősorban Balla Lajos-Laci barátom okfejtésében, arról, hogy milyen módon kellene a Magyar nemzeti tanácsot megválasztani, mennyire van a Magyar Nemzeti Tanácsnak legitimitása stb. Nekem egy kicsit más az álláspontom, mint Balla Lacinak. Tudniillik annakidején, amikor elkészült 1999-ben az az autonómia-elképzelés, amelyet az 1992-es  kanizsai javaslatok kapcsán és más nemzetközi tapasztalatok kapcsán először mint koncepciót papírra vetettem, akkor is felmerült már az a kérdés, hogy hogyan fogjuk majd megválasztani a Magyar Nemzeti Tanács szerveit. Én akkor már a közvetett választások mellett kardoskodtam, és most is gyakorlatilag ugyanez a véleményem. Ma talán még – mivel nem vagyok tagja egyetlen magyar pártnak sem – könnyebb erről beszélnem, és könnyebb javaslatokat adnom.

Ami a legitimitást és a legalitást illeti nem úgy látom, ahogyan arról Balla Lajos-Laci beszélt. Kérem szépen, annak ellenére, hogy egy kormányrendelet alapján és nem törvény alapján alakult meg a Nemzeti tanács, és annak megválasztásában valóban nem mindenki vett részt, akinek részt kellett volna venni, illetve részt vehetett volna, ettől még a Magyar Nemzeti tanács legitim és legális is. Sokan talán, akik nem mélyednek bele ebbe a kérdésbe, egy más problémát kevernek össze a legitimitással és legalitással, ez pedig a Magyar Nemzeti Tanács demokratikus működése, amire nekem is vannak megjegyzéseim. Talán erről az oldalról kellene a kérdést megközelíteni.

Néhány buktatóról szeretnék beszélni. Ez talán szűkebb szakmai kérdés. A közvetlen választás körüli gondokra utalnék. Két lehetőség közül kellene választani: külön magyar választói névjegyzék alapján történjen, vagy az általános választói névjegyzék alapján, ahogyan ez az anyaországban történik. Melyiket válasszuk?   Nekem személy szerint mind a kettővel kapcsolatban komoly gondjaim és komoly fenntartásaim vannak. Ha külön választói névjegyzék nélkül választanánk, és a jelölés is úgy történne, ahogy Magyarországon – és ezt nem kritikának szánom – ha a szerb, német, magyar, cigány önkormányzat megválasztását egy kicsit megvilágítjuk, akkor kisül, hogy bárki jelöltetheti magát, attól függetlenül, hogy az adott nemzeti kisebbséghez tartozik-e vagy nem, elég, ha azt mondja, hogy ő jelöltetni szeretné magát, és jelölteti, végigjárva valamilyen procedúrát. Ki választja meg a kisebbségi önkormányzatokat? Minden magyar állampolgár, akinek szavazati joga van. Elméletileg tehát – és ezt megint nem kritikának szánom – megtörténhetne az, hogy 500000 szerb polgár részt vesz a magyar kisebbségi önkormányzat megválasztásában. És még egy megjegyzés. Magyarországon van számos olyan országos kisebbségi önkormányzat, ahol magyarul folyik a kisebbségi önkormányzat szervének működése. Ez azt jelenti, hogy nálunk például szerbül folyna a beszélgetés a magyar nemzeti Tanácsban. Nekem ezzel kapcsolatban komoly aggályaim vannak. Tudtommal Magyarországon is gondolkodnak valamilyen megoldáson. Ez egy nagyon nehéz kérdés, tudniillik az áll az alkotmányban, hogy nem lehet számon kérni senkinek a nemzeti hovatartozását. Ezek a gondok tehát fennállnak.

Ha a másik megoldást választanánk, nevezetesen külön magyar választói névjegyzéket szeretnénk elkészíteni, akkor szintén gondok vannak. A Balla Lajos-Laci barátom erről már beszélt. Hányan kellene hogy feliratkozzanak arra a külön magyar kisebbségi választói névjegyzékre, hogy annak alapján valaki azt mondhassa, ez a Magyar Nemzeti Tanács legitim. 10 százalék? 20, 30 vagy 50 százalék? Ötven százalék alatt nem érdemes erről beszélni. El tudja valaki képzelni ebben az országban, hogy ha a 250000 magyar választópolgár van Vajdaságban, ennek a fele föl fog iratkozni a magyar választói névjegyzékre? Nem. Én nem tudom elképzelni. Sőt, biztos vagyok benne, hogy ez nem történne meg. Tudniillik azt a választó névjegyzéket csak úgy lehetne összeállítani, hogy én, Ispánovics István kijelentem, hogy én rá akarok kerülni arra a választói névjegyzékre. Mert valamilyen dokumentumnak kell lenni, amely igazolja, hogy én miért vagyok rajta azon a választói névjegyzéken. Na most, ha arra 20-ban iratkoznak föl, akkor legitim lesz a Magyar Nemzeti Tanács? Én szerintem nem lesz. Tehát ilyen gondjaink vannak a Magyar Nemzeti Tanács megválasztása körül.

Természetesen állnak azok az érvek, amelyekről itt már szó volt, hogy bizony gond van azzal is, ha egy párt túlsúlyban van, ha egy lista alapján választjuk meg a Magyar Nemzeti Tanácsot. Nagyon komoly gond. Nem beszélve arról, hogy ha Nemzeti Tanács csak egy párt transzmissziójaként szolgál. Akkor végleg nincs demokratikusan működő Nemzeti Tanács. Én nem tudom, de sajnos elhangzott már számtalan alkalommal a sajtóban, hogy ez így működik. Én úgy hiszem, hogy nem, de remélem is, hogy nem fog így működni.

Még további számos kérdés merül fel. Ki vezesse azt a választói névjegyzéket? Ez állami feladat minden országban. Az állam átruházhatja ezt a feladatot a helyi önkormányzatokra, de attól még állami feladat. Egy komoly szakszolgálat számítógépekkel felszerelve elvégezheti. Megjegyzem, még ma sincs Szerbiának egységes választói névjegyzéke. Tehát, ha ezt a helyi önkormányzatokra bízzuk, illetve megtartjuk állami feladatnak továbbra is a választói névjegyzék elkészítését, ez esetben, el tudom képzelni, hogy még kevesebben iratkoznak fel. Egyrészt. Másrészt, akadozni fog ennek a külön választói névjegyzéknek a kidolgozása ott, ahol a magyarság szórványban él. Ott, ahol a helyi önkormányzat nem igen fog ezzel törődni, akármennyire is feladat. És nagyon nehezen elképzelhető, hogy a magyarok feliratkozzanak erre a külön választói névjegyzékre.

Ha a Magyar Nemzeti tanács vállalná át ezt a feladatot, Józsa László barátom rögtön tiltakozna. Így van? Tudniillik el kellene készíteni, ma még, ha az államközösség továbbra fönnmarad, az egész államközösség magyar nemzetiségű állampolgárait össze kellene fogni, elkészíteni a listájukat a Magyar Nemzeti Tanácsba. Egy komoly apparátussal, amelynek a költsége a többszörösét tenné ki a mai dotációnak. Pénzosztóra lenne szükségünk, hogy ezt elkészítsük, és karba tartsuk, mert nemcsak választói névjegyzéket kell összeállítani, hanem azt karba kell naponta tartani. Nem beszélve arról, hogy állandó kapcsolatban kellene lenni a herceg novi önkormányzattal Montenegróban, mert a törvény szerint az ottani magyaroknak is joguk van arra, vagy akik föliratkoznak erre a választói névjegyzékre, hogy szavazzanak. 

Lehet, hogy van harmadik megoldás is, de én csak erről a két megoldásról tudok. Tehát, hogy maradjon a lista összeállítása állami feladat, vagy azt vállalja át valamilyen törvénnyel ruházza át az állam a Magyar Nemzeti Tanácsra. Ilyen „apróságok” akadályozzák, gondolom, a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen megválasztását.

Erről dönteni kell. Nem lesz törvény. Tehát még van valamennyi idő a választások kiírásáig, tíz-tizenegy hónap, amíg lejár a mandátuma a Nemzeti Tanácsnak. Új törvény nem fog születni, ezt már tudom. Az új törvényt már nem a szövetségi, vagyis az államközösség parlamentjének kell meghozni, hanem – ahogyan én magyarázom az alkotmányos alapokmányt – a szerb parlamentnek. A szerb parlament úgy dolgozik, hogy olyan törvényeket hoz, amelyeket valahonnan máshonnan diktálnak, mármint a határidőket mások diktálják. Mindig olyan törvényeket tárgyalunk, amelyeket már tegnap meg kellett volna hozni. Tehát gyakorlatilag nincs idő arra, hogy most a Magyar Nemzeti tanács megválasztásának módjáról szóló törvény holnap vagy holnapután napirendre kerüljön, mert azokat a törvényeket kell meghozni, amelyek az Európai Unióhoz való társulási szerződéshez szükségesek.

Mi az én javaslatom mindezek után, miután elmondtam, hogy így sem jó, meg amúgy sem jó?

Azt hiszem, hogy nemcsak a választási rendszerben kell keresnünk a hibát, hanem egy kicsit magunkban is. Itt mindenkire gondolok, aki közreműködik a Magyar Nemzeti Tanács megválasztásában. Van még idő, néhány hónapunk addig, amíg kiírják a legközelebbi választásokat. Ez idő alatt kellene megtalálni a kivezető utat, hogy ne legyenek azok a megjegyzések a legitimitásról, meg a tanács demokratikusságáról.

Ezt írtam le tagnap este, amikor erről egy kicsit gondolkoztam, hogy egy demokratikus elveken, és ellenzékkel működő Magyar Nemzeti tanács szolgálná legjobban a délvidéki magyarság érdekeit. Ha a magyar politikai elit is ezt a célt tartja szem előtt, akkor esélye van, hogy visszaszerezze a magyar választópolgárok teljes bizalmát. Hogy a politikai bölcsesség vagy az érdek kerül-e felül, az hamarosan kiderül.

Még egy megjegyzés. Minderre akkor kerülhet sor, ha a legerősebb magyar politikai szervezet jelentős önkorlátozást gyakorol. Tehát nem hegemóniára törekedne, hanem arra törekedne, hogy valóban összeálljon a egy olyan Magyar Nemzeti Tanács, amely a délvidéki magyarság érdekeit képviseli.