Balla Lajos-Laci

Jelenünk és jövőnk a Délvidéken/Vajdaságban

Hölgyeim és uraim, kedves résztvevők!

Köszönöm, hogy a szervezők lehetővé tették gondolataim elmondását. Hozzászólásom címeként egy közhelyet választottam, azonban a gondolataim mégsem lesznek azok. Elöljáróban még azt is el kell mondanom, mivel a tanácskozás az autonómiákról szól, így amit hallani fognak, az szintén autonóm, egyedül az én véleményem lesz, amögött nem áll sem párt, sem pedig bármiféle szervezet.

Előzmények

Ahhoz, hogy jelenünkről vagy jövőnkről beszélhessünk, feltétlenül  meg kell említeni az előzményeket. Szerintem az elmúlt 15-16 évben két olyan jelentős dátumot említhetünk csak, amelyek meghatározták jelenünket, ezek pedig:

­   1992. – Magyarkanizsa – a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség első autonómiakoncepciójának elfogadása,

­   2002. – Belgrád – Szerbia-Montenegró Államközösség kisebbségi törvényének elfogadása.

Beszélni kell még arról is, mi jellemzi a két dátum közötti időszakot:

­   a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének  széthullása,

­   „hatalmi” harc a délvidéki/vajdasági magyar politikai szervezetek között, illetve harc az anyaországtól való elfogadottságért,

­   autonómiakoncepciók tömkelegének előállítása,

­   az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács megalakítása.

Sajnos, a 2002. utáni események – szerintem – nem olyan jelentősek, mint a már említett kettő, így azokat csak történéseknek nevezem:

–       a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség legerősebb politikai szervezetének hegemóniája,

–       a Magyar Nemzeti Tanács elvtelen kompromisszumok mentén történő megalakítása,

–       a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség politikai szervezeteinek válsága, ami a 2003-as és a 2004-es választások kudarcát eredményezte,

–       a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség politikai szervezeteinek abszolút támogatottsága az eddigi legminimálisabbra csökkent (az utolsó választások adatai alapján összességében nem éri el a 20%-ot),

–       a „status quo” megőrzésére való törekvés, a nemzeti tanácsok választásáról szóló törvény meghozásának halogatása,

–       a politizálás eltolódása a szenzációhajhászás irányába,

–       az egész magyar nemzeti közösség nemzetstratégiájának hiánya, s annak felhasználása napi politikai célok elérésére.

Napjaink legjellemzőbb problémái

A napjainkban tapasztalható számtalan probléma közül én hatot tartok jelenünk legjellemzőbb nehézségének.

1.     A többségi nemzethez tartozók türelmetlenségének, toleranciahiányának megnyilvánulásai, amelynek okai:

Ø      a történelem ismeretének hiányosságai a többségi nemzet tagjainál (a történelmi tények mítoszokkal és vágyálmokkal való felcserélése),

Ø      a közelmúlt eseményei – legújabb balkáni-háborúk – valós okainak tagadása,

Ø      mind a hatalmi, mind pedig az ellenzéki pártok részéről a politikai szándék hiánya, hogy az európai értékeket az előírások szintjéről átültessék a gyakorlatba,

Ø      a délvidéki/vajdasági magyar politikai szervezetek nem effektív problémakezelése (mindent napipolitikai célok elérésének rendelnek alá),

Ø      a Magyar Nemzeti Tanács tevékenységének hiányosságai (az önmagát legerősebbnek deklaráló politikai szervezet utasításait hajtja végre).

 

2.     A délvidéki/vajdasági magyar választópolgárok többsége által támogatott délvidéki/vajdasági magyar politikai szervezet hiánya, amelynek okai:

Ø      a délvidéki/vajdasági magyar politikai szervezetek keletkezésének és működésének körülményei (pl. autokratikus, önmagukat karizmatikusnak tartó pártvezérek stb.),

Ø      a megszerzett hatalmi pozíciókkal való visszaélés gyanúja,

Ø      a politikai, gazdasági és pénzügyi szféra szereplői egyéni érdekek megvalósítása céljából való összefonódással gyanúsíthatók,

Ø      hiányzik a konszenzus a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség azon stratégiai céljainak meghatározására, amelyek a közös politikai fellépést eredményezhetnék,

Ø      együttműködés olyan személyekkel, akik a mindenkori hatalom elvtelen és hű kiszolgálói voltak, sőt – azok pozícionálása.

 

3.     Nem hatékony, kétes legitimitással rendelkező Magyar Nemzeti Tanács, amelynek okai:

Ø      a Magyar Nemzeti Tanács miniszteri rendelet alapján – a kisebbségi törvény rendelkezései szerint – elektori rendszerben történt megválasztása,

Ø      elvtelen kompromisszum létrejötte Szabadka és Újvidék között,

Ø      a demokratikus – több listás – választások meghiúsítása a Magyar Nemzeti Tanács alakulásakor,

Ø      mulasztásos törvénysértés a Parlament részéről – a nemzeti tanácsok választásáról szóló törvény meghozásának elodázása.

 

4.     A délvidéki/vajdasági magyar választópolgárok növekvő választási absztinenciája, amelynek okai:

Ø      nem javul az állampolgárok és a családok anyagi helyzete,

Ø      növekszik a munkanélküliek száma,

Ø      a magánosítás folyamatában sokan – de különösen a nem szerb nemzeti közösségekhez tartozók – vesztesnek érzik magukat,

Ø      a képviselőházak eredménytelenek, a képviselők főleg a saját bérükkel vannak elfoglalva, minderről helyszíni közvetítések alapján értesülnek a polgárok,

Ø      botrányok gyanúja a politikusok – köztük a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség vezetői – tevékenységével kapcsolatban,

Ø      az anyaország viszonyulása a határon túli magyarokhoz.

 

5.     A délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség valós nehézségeit figyelembe nem vevő stratégiai célok kitűzése, amelynek okai:

Ø      a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi összetétele,

Ø      az egyéni érdekek közösségi érdekek fölé történő rendelése,

Ø      a hatalmi központok újbóli felosztása.

Példák:

Ø      a Mozaik TV létrehozása Újvidéken,

Ø      a szabadkai körzeti TV létrehozása,

Ø      a Magyar Szó problémáinak „megoldása”,

Ø      stb.

Választhattam volna más példákat is, sőt magyarázatként demagóg módon azt is mondhatnám: az ily módon „elherdált” pénzen sok munkahelyet lehetett volna létrehozni, de a realitás talaján maradva csak azt említem, egy 300.000 lelket számláló nemzeti közösség esetében újra kellene gondolni a közszolgálatiság fogalmát, mert nem feltétlenül kell közszolgálati médiumokat létrehozni és működtetni, közszolgálati feladatokat elláthatnak magáncégek is.

6.     A délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösségben a civil szektor szervezetlensége, illetve támogatottságának hiánya, amelynek okai:

Ø      a legújabb balkáni háborúk ideje alatt sok civil szervezetet az egyéni és családi „túlélés” eszközeként használtak,

Ø      felismerhetők azon civil szervezetek, amelyek egyes délvidéki/vajdasági magyar politikai szervezetek „holdudvar”-ába tartoznak,

Ø      nem ritka a valamilyen módon – politikai téren, gazdasági vagy pénzügyi visszaélés miatt stb. – kompromittált egyének által vezetett civil szervezet.

Megjegyzés:

A felsoroltak nemcsak a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség tagjaira jellemzőek!

Lehetséges jövőnk a Délvidéken/Vajdaságban

Kitűzendő célkitűzéseink ajánlata:

1.          a világon bárhol élő, a Délvidékről/Vajdaságból elszármazott fiatal tehetségek virtuális összegyűjtése és bekapcsolása a nemzeti közösségünk problémáinak feltérképezésébe, valamint megoldásába,

2.          az anyaországi nemzetstratégia hiányától függetlenül ki kell dolgozni a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség megmaradásának és fejlődésének stratégiáját,

3.          a kidolgozandó stratégia kell, hogy képezze a várhatóan demokratikus úton megválasztásra kerülő Magyar Nemzeti Tanács működésének alapját,

4.          A civil szférának részt kell vennie a nemzeti tanácsok választásával kapcsolatos törvény meghozásának folyamatában, hogy a törvénybe bekerüljön egy olyan szabályozó mechanizmus, amely lehetővé teszi a lehető legtömegesebb választótestület megalkotását (alternatív javaslatok – a választási kataszterrel kapcsolatosan: a) a délvidéki/vajdasági magyar nemzet közösség választópolgárainak jegyzékét kell létrehozni, b) képezzék a népszámlálási adatok a választópolgárok számának meghatározási alapját, – a választási rendszerrel kapcsolatban: a) többségi választási rendszer, b) részarányos választási rendszer, c) korrekciós mechanizmussal ellátott vegyes választási rendszer – stb.),

5.          ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Tanács új összetétele hűen tükrözze a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség politikai akaratát, ajánlatos lenne, hogy a nem kompromittált egyének és civil szervezetek laza választási szövetségre lépjenek (nem szükséges, hogy ez bejegyzett szerveződés legyen),

6.          az előző pontban ajánlott szerveződés a nemzeti tanácsi választásokon kívül aktívizálhatná még magát az önkormányzati (községi/kistérségi) és a települési (helyi közösségi) választásokon is,

7.          az idő rövidsége miatt létre kellene hozni egy koordináló szervet, amelynek feladata lenne a felvázolt (valamint a vitában módosított és kiegészített) javaslatcsomag valóra váltása.

Azon célok, amelyek megvalósulása nem tőlünk függ:

1.          a szerb nemzetnek és politikai elitjének szembe kell nézni a múlttal, s azt tudományos eszközökkel – nem pedig érzelmi alapon – ki kell értékelni, nehogy mindaz megismétlődjön,

2.          a mindenkori szerbiai hatalomnak szakítani kell az olyan kettős mércék alkalmazásával, mint például amit jelenleg a Koszovóban élő szerb nemzeti közösség, valamint a Délvidéken/Vajdaságban élő nem szerb nemzeti közösségek megítélésében vehetünk észre legszembetűnőbben,

3.          Szerbiában is be kellene következnie a a területi és funkcionális decentralizációnak, hogy a területi szerveződést az Európában elfogadott jogosítványokkal és pénzforrásokkal ellátott települések, mikrorégiók, kistérségek és régiók képezzék,

4.          az  előző pontban leírtak létrejötte esetén azonnal meg kell kezdeni a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség települési és területi önkormányzatiságának megvalósítását,

5.          meg kell tenni minden tőlünk telhetőt, hogy segítsük a többségi nemzet tagjait az európai értékek elfogadásában, valamint azok gyakorlatba történő átültetésében.

6.          oda kell hatnunk, hogy a több évszázados délvidéki/vajdasági toleráns együttélés – aminek alapja egymás múltjának és kultúrájának ismerése, egymás megbecsülése – ismét gyakorlattá váljon, nehogy az elmúlt 15 év alatt a térségünkbe jött, illetve küldött  egyének szokásai felülkerekedjenek e – Európa által is nagyra becsült – civilizációs vívmányokon.

Tisztelt jelenlevők, köszönöm szépen, hogy meghallgattak!